A “krampusz” szó az ónémet “karom” szóból származik (Kralle=Krampen). A krampuszok a néphiedelemben félig kecske, félig démonszerű ijesztő alakok, akik a karácsonyi időszakban az Alpokban, csakúgy mint nálunk, és a környező országokban, Szlovéniában, Horvátországban, Csehországban, a bajoroknál és Dél-Tirolban, a Mikulás (Szent Miklós) kísérői.

Zsákot cipelnek, vagy kosarat, és míg a Mikulás ajándékot ad a jó gyerekeknek, a krampusz megbünteti a rosszakat, beleteszi zsákjába, vagy kosarába, és elviszi őket. Sokan azt gondolják, hogy a krampusz figura eredete a kereszténység előttre megy vissza, és az Alpokból ered. Mindenesetre Szent Miklós a 11. század körül lett népszerű Németországban, mint a gyermekek védelmezője, maszkot viselő gonosz kísérőjéről pedig a 17. századtól kezdve írnak. Az osztrákok általában azt gondolják, hogy a krampusz eredetileg egy pogány természetfeletti lény, akit a történelem során a keresztény ördöggel azonosítottak.

Dolfuss diktatúrája idején Ausztriában (1933-34) betiltották a krampusz hagyományt, és még az ötvenes években is a kormány szórólapokat osztogatott arról, hogy a krampusz egy gonosz ember. Csak a 20. század végétől lett a krampusz-kultusz ismét népszerű, és azóta egyre több helyi egyesület alakul, akik a december 5-i krampusz felvonulást (Krampuslauf) szervezik.

Hagyományosan Salzkammergutban fiatal srácok öltöznek be krampusznak. December első két hetében, és különösen december 5-én csapatosan felvonulnak, és ijesztgetik a gyerekeket (és a felnőtteket) rozsdás láncaikkal és csengőikkel, kisebb helyeken még meg is suhintják virgácsaikkal a fiatal lányokat. Ezt nevezik Krampuslauf-nak, és másnap, december 6-án érkezik a Mikulás az ajándékokkal.