Bad Goisern igazából nem a fürdője, nem is a malma, hanem egy cipő miatt lett világhírű. A “Goiserer”-t, avagy a goiservarrott cipőt régen és ma is a királyoktól az elegáns városi úriemberekig mindenki büszkén hordja.
A település csendes központjában ma is áll az üzlet, melynek kirakatát 1880-as évekbeli cipők díszítik, és Rudolf Steflitsch alapította. Ma élő utódja szintén aktív cipőkészítő volt, Rudolf Steflitsch-Hackl, akit III. Rudolfnak is neveznek a családban. Eredetileg agrármérnöknek tanult, majd ő lett családi vállalkozás vezetője, nemrég vonult nyugdíjba.
E cipőlegenda története egy balesettel kezdődött. Joseph Neubacher, egy Goiserben élő suszter, vadász, hegymászó, és síelő, lezuhant egy szakadékba, és nehéz hegymászócipője miatt csak nagyon nehezen és több sebesüléssel tudott kimászni. Ezért úgy döntött, hogy cimporájával és munkatársával, Rudolf Steflitsch-csel (I. Rudolf:) egy teljesen új típusú hegymászócipőt terveznek, ami az általánosan használt hegymászóbakancsoknál jóval könnyebb, hajlékonyabb, és duplán varrott lesz. 1885-re a csodacipő meglehetősen ismertté vált, és Steflitsch már egyedül vezette az üzletet.
A császár is hallott a goiservarrott cipő előnyeiről, hisz minden nyarat a szomszédos Bad Ischl-ben töltött, és mivel nemcsak ő, de nemzetközi vendégei és más arisztokraták is ilyen cipőt kezdtek viselni a vadászatokon, a goiservarrott cipő a környező országokban is elterjedt, és Steflitsch nemcsak a Habsburg birodalomban, de annak határain túl is udvari beszállító lett. A hegymászócipők mellett természetesen számtalan különböző szabású goiservarrott cipőt is gyártottak. Egy műhely azonban képtelen volt a növekvő igényeket kielégíteni, ezért egyre több cipőkészítő ütött tanyát Goisernben. Voltak idők, amikor húsz suszter is élt a kis településen, de mára csak az alapító boltja maradt meg.
A harmadik generációs Rudolf Steflitsch utóda ma is udvari beszállító. A görög, a svéd és a dán királyi családnak is készített már cipőt.
Goisernt először 1560-ban említik a források, mint Geusarnburg-ot. Akkoriban ez az elnevezés a goiserni malomra és környékére vonatkozott. A malom már több mint száz évvel ezelőtt vendéglőként működött, ahova a sószállító tutajosok éppúgy betértek, mint Rainer Maria Rilke, aki az öreg háznak még egy verset is szentelt.
1896-ban Rilke rövid ideig Salzkammergutban nyaralt. Akkoriban az volt a szokása, hogy jegyzetfüzetébe versei mellé rajzokat is mellékelt. A fenti képen a “Goiserni malom” című verse látható a költő saját rajzával. Az épület ma wellness hotelként üzemel, ezért szinte reménytelen megtalálni a vers szövegét, mert minden keresésre a hotel reklámja jön fel. De nem adom fel, nemsokára meglesz, és idemásolom!
Ezen az 1878-ban készült képen jobban látszik az épület, de a felvétel készítőjének neve nem ismeretes.
Goisern, mint nyaralóhely nem tekint olyan hosszú múltra vissza, mint Ischl vagy Aussee. Először 1955-ben nyerte el a Bad címet, melyet egy 1874-es véletlen fúrás nyomán feltörő jód és kéntartalmú forrás feltörésének köszönhet. A forrás sokáig kihasználatlan volt, a helyiek a bűzös vizet kancsókban otthon tartották, és általános orvosságként használták. Csak a gyógyhatás sikeres bizonyítása után alapították meg a Forrás Egyesületet, és építették fel a fürdő épületét. A gyógyhotel csak a második világháború után épült fel. A vizet reumatikus megbetegedésekre és bőrbetegségekre ajánlják.