A goiservarrott cipő

Bad Goisern igazából nem a fürdője, nem is a malma, hanem egy cipő miatt lett világhírű. A “Goiserer”-t, avagy a goiservarrott cipőt régen és ma is a királyoktól az elegáns városi úriemberekig mindenki büszkén hordja.
A település csendes központjában ma is áll az üzlet, melynek kirakatát 1880-as évekbeli cipők díszítik, és Rudolf Steflitsch alapította. Ma élő utódja szintén aktív cipőkészítő volt, Rudolf Steflitsch-Hackl, akit III. Rudolfnak is neveznek a családban. Eredetileg agrármérnöknek tanult, majd ő lett családi vállalkozás vezetője, nemrég vonult nyugdíjba.
Goiservarrott cipő a Helytörténeti Múzeumban
Goiservarrott cipő a Helytörténeti Múzeumban
E cipőlegenda története egy balesettel kezdődött. Joseph Neubacher, egy Goiserben élő suszter, vadász, hegymászó, és síelő, lezuhant egy szakadékba, és nehéz hegymászócipője miatt csak nagyon nehezen és több sebesüléssel tudott  kimászni. Ezért úgy döntött, hogy cimporájával és munkatársával, Rudolf Steflitsch-csel (I. Rudolf:) egy teljesen új típusú hegymászócipőt terveznek, ami az általánosan használt hegymászóbakancsoknál jóval könnyebb, hajlékonyabb, és duplán varrott lesz. 1885-re a csodacipő meglehetősen ismertté vált, és Steflitsch már egyedül vezette az üzletet.
A goiserni cipészet
A turisztikai nevezetességgé lett goiserni cipészet (Fotó: GZs)
A császár is hallott a goiservarrott cipő előnyeiről, hisz minden nyarat a szomszédos Bad Ischl-ben töltött, és mivel nemcsak ő, de nemzetközi vendégei és más arisztokraták is ilyen cipőt kezdtek viselni a vadászatokon, a goiservarrott cipő a környező országokban is elterjedt, és Steflitsch nemcsak a Habsburg birodalomban, de annak határain túl is udvari beszállító lett. A hegymászócipők mellett természetesen számtalan különböző szabású goiservarrott cipőt is gyártottak. Egy műhely azonban képtelen volt a növekvő igényeket kielégíteni, ezért egyre több cipőkészítő ütött tanyát Goisernben. Voltak idők, amikor húsz suszter is élt a kis településen, de mára csak az alapító boltja maradt meg.
A harmadik generációs Rudolf Steflitsch utóda ma is udvari beszállító. A görög, a svéd és a dán királyi családnak is készített már cipőt.
Rudolf Steflitsch
Rudolf Steflitsch-Hackl, azaz III. Rudolf nyugdíjba vonulása előtt

Rilke és a goiserni malom

Goisernt először 1560-ban említik a források, mint Geusarnburg-ot. Akkoriban ez az elnevezés a goiserni malomra és környékére vonatkozott. A malom már több mint száz évvel ezelőtt vendéglőként működött, ahova  a sószállító tutajosok éppúgy betértek, mint Rainer Maria Rilke, aki az öreg háznak még egy verset is szentelt.

A goiserni malom
A goiserni malom rajza és a róla szóló vers Rilke naplójából

1896-ban Rilke rövid ideig Salzkammergutban nyaralt. Akkoriban az volt a szokása, hogy jegyzetfüzetébe versei mellé rajzokat is mellékelt. A fenti képen a “Goiserni malom” című verse látható a költő saját rajzával. Az épület ma wellness hotelként üzemel, ezért szinte reménytelen megtalálni a vers szövegét, mert minden keresésre a hotel reklámja jön fel. De nem adom fel, nemsokára meglesz, és idemásolom!

A goiserni malom
A goiserni malom 1878-ban

Ezen az 1878-ban készült képen jobban látszik az épület, de a felvétel készítőjének neve nem ismeretes.

A goiserni malom 2017-ben
A goiserni malom ottjártamkor, 2017. november 25-én (Fotó: GZs)
Goisern, mint nyaralóhely nem tekint olyan hosszú múltra vissza, mint Ischl vagy Aussee. Először 1955-ben nyerte el a Bad címet, melyet egy 1874-es  véletlen fúrás nyomán feltörő jód és kéntartalmú forrás feltörésének köszönhet. A forrás sokáig kihasználatlan volt, a helyiek a bűzös vizet kancsókban otthon tartották, és általános orvosságként használták. Csak a gyógyhatás sikeres bizonyítása után alapították meg a Forrás Egyesületet, és építették fel a fürdő épületét. A gyógyhotel csak a második világháború után épült fel. A vizet reumatikus megbetegedésekre és bőrbetegségekre ajánlják.

A hallstatti kultúra

Hallstatt

Hallstattot hónapokig nem éri a nap, nincs elég föld a földműveléshez és a házépítéshez, mégis egy egész történelmi kor fűződik nevéhez. Már 35oo évvel ezelőtt sóbányászattal foglalkoztak errefelé, és a sókereskedelem következtében az Kr. e. 8-5. századra virágzó kultúra jött létre, melyet Hallstatti kultúrának neveznek. Amikor Róma még fel sem épült, a Hallstatti kultúra már fejlett művészeti alkotásokat és használati tárgyakat termelt Európa számára.

A katolikus templom melletti temetőben a “Csontházban” halomban állnak a sípcsontok és karcsontok, mint borospalackok a polcon. Középen pedig a koponyák, felirattal és festve,  a férfiaké tölgylevél koszorúval, a nőké virágkoszorúval díszítve. Hallstattban még az élőknek is olyan kevés hely van, hogy a halottakéval is spórolni kell. Emiatt alakult ki az a szokás, hogy a halottakat tíz év után kiásták a temetőben, és csontjaikat a “Csontházban” tárolták, hogy másokat addig ugyanarra a helyre temethessenek. A feliratok a koponyákon egyszerűek: név, születés és halálozás ideje, tehát Fani Egger, 1872-1959, például. Az, hogy mi volt a foglalkozásuk, katolikusok voltak vagy evangélikusok, gazdagok vagy szegények, jók vagy gonoszok, már mindegy. Csak a koponya marad, amit kiástak, leporoltak, a napon kiszárítottak és szeretettel kifestettek.
Csontház
A virágmintákkal díszített koponyákra többnyire ráfestették tulajdonosának nevét és születési-halálozási dátumát. (Fotó: GZs)
Amikor 184o-ben Friedrich Simony Hallstattba jött, és meg akarta mászni a Dachsteint, kinevették. Mára már minden második hely a Dachsteinen róla van elnevezve. Simonyhütte, -csúcs, -barlang, -kápolna, stb. (hütte, scharte, spitze, höhle, warte, kapelle). Simony kutató, rajzoló és fotós volt, és sokéven keresztül e hatalmas hegynek szentelte életét. Egyik legjobb barátja Adalbert Stifter volt, aki miután néhány nyarat Hallstattban töltött, megírta “Hegyikristály” című elbeszélését, mely a Dachstein vidékén játszódik. Stifter egy bátor hegymászó teljes ellentéte volt, Simony azonban megtalálta a legjobb utat a csúcsra, elsőként éjszakázott a csúcson, menedékhelyeket épített, és a gleccsert kutatta. 1869-ben a Koppenbrüllen barlangba is eljutott Obertraunnál, és ezzel azon kutatók előfutára lett, akik néhány évtizeddel később megkezdték az óriás jégbarlang (Rieseneishöhle) és a Mammutbarlang kutatását. A Dachstein még ma is sok titkot őriz. A Mammutbarlang hatalmas földöntúli csarnokaival csak egy kis részlete a Dachstein barlanglabirintusainak. Az Óriás Jégbarlang gigantikus jéggé fagyott vízből épült palotáival olyan, mint egy különös álom.
Dachsteini jégbarlang
Dachsteini jégbarlang