Jamgon Kongtrul Lodro Thaye: Mester a messzeségből, jöjj el! Könyörgés, mely odaadással járja át a szíved

Ó, jaj!

Én és a hozzám hasonló érző lények tele negatív karmával és gonosz tettekkel

kezdettelen idők óta kóborolnak a szamszárában.

Végtelen szenvedést tapasztalok minduntalan,

mégsem érzem a legkisebb megbánást sem.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy a visszavonulás gondolata szívem mélyéből feltörjön.

Bár vagyont és szabadságot szereztem magamnak, eltékozlom az életem.

Csakis a világ értelmetlen dolgai izgatnak.

Amikor végre elszánom magam, hogy a megszabadulás keresésére induljak,

azonnal legyőz a lustaság.

És amikor visszatérek üres kézzel a kincses szigetről,

ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy emberi létem értelmet nyerjen.

A földön egyetlen élet sem kerüli el a halált.

Egyik ember hal meg a másik után.

Nemsokára nekem is meg kell halnom.

Bolond vagyok, ha azt hiszem, én majd örökké élek.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy terveim számát haladéktalanul csökkenteni tudjam.

El kell válnom szeretteimtől,

és minden összegyűjtött vagyonom mások élvezik majd.

Még ezt a testet is – mely oly kedves nekem – hátra kell hagynom.

És a bardóban tudatosságom céltalanul kóborol majd.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel,

áldj meg, hogy észrevegyem a dolgok haszontalanságát.

A félelem vaksötétje, a karma rémes forgószele üldöz,

a halál urának csúf szolgái ütnek-vernek.

Amikor rossz újjászületések elviselhetetlen szenvedéseit élem át,

ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy ne zuhanjak a rossz újjászületések mély szakadékába.

Bár hibáim akkorák, mint egy hegy, eltitkolom őket.

Bár mások hibái csak mint egy szezámmag, mindenkinek azokról beszélek.

Dharma gyakorlónak nevezem magam,

de az ellenkezőjét cselekszem.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy önös gőgöm lecsillapodjék.

Elrejtem megérdemelt büntetésem – az egóhoz ragaszkodás démonát.

Minden gondolatom újabb zavaró érzelmeket kelt.

Minden tettem következménye erénytelenség,

mivel még arra sem vagyok képes, hogy a megszabadulás ösvénye felé forduljak.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy az énhez ragaszkodás fáját gyökerénél elvágjam.

Néhány dícsérő szó vagy szidalom mindig örömöt vagy szomorúságot okoz.

Ha valaki nyers szavakkal illet, türelmem páncélját egyből ledobom magamról.

Bár néha nehéz sorsokat látok, nem ébred bennem együttérzés.

Amikor alkalmam lenne, hogy nagylelkű legyek, kapzsiságom gúzsba köt.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy tudatom eggyé váljon a Dharmával.

Hiába anyagtalan, mégis anyaginak hiszem a szamszárát.

Ételért és ruháért odadobom mindazt, aminek értéke maradandó.

Rászedem magam valótlan, csalóka tüneményeket csodálva.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy ne vonzódjak az ilyen élethez.

Képtelen vagyok elviselni a legkisebb testi vagy lelki fájdalmat is.

fáradt szívem nem haboz, hogy a legsilányabb ujjászületést is elfogadja.

Hiába tapasztalom közvetlenül ok és okozat csalhatatlanságát,

ahelyett, hogy jót cselekednék, állandóan csak ártok.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy megszilárduljon meggyőződésem a karma törvényében.

Gyűlölöm ellenségeim és ragaszkodom a barátaimhoz.

A képzelődés sötétjében tapogatózva keresem, hogy mit fogadjak el, és mit kéne elutasítanom.

A Dharma gyakorlás közben eltompulok és elalszom.

Amikor azonban mással foglalkozom, érzékeim tiszták és élesek.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy legyőzhessem végre ellenségeim – a zavaró érzelmeket.

Külsőleg olyan vagyok, mint egy igazi gyakorló,

belsőleg azonban tudatom nem vált még eggyé a Dharmával.

Mint egy vipera, elrejtem belül zavaró érzelmeim,

De amikor bajba kerülök, hibáim feltárulnak.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy képes legyek tudatom megszelidíteni.

Képtelen vagyok észrevenni saját fogyatékosságaim,

nagy spirituális lénynek tettetem magam, pedig dehogy vagyok.

A negatív érzelmek és negatív karma létrehozása magától megy,

de amikor újra és újra jószándék ébred bennem, újra és újra semmivé válik.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy lássam végre saját hibáimat.

Ahogy mennek a napok, a halál egyre közelebb jön.

Ahogy mennek a napok, szívem egyre inkább megkeményedik.

Mesterem követve odaadásom egyre csökken,

Dharma testvéreim iránti szeretetem és tiszta látásmódom egyre szürkébb.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy vad tudatom végre megzabolázzam.

Menedéket veszek, kifejlesztem a bodhicsittát, és segítségért könyörgöm,

De nem érzek mély odaadást és együttérzést a szívemben.

Az ilyen Dharma gyakorlás csak tettetés,

Csak a külső mozdulatokat végzem, de belül nem érint meg semmi.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy bármit is teszek, az a Dharmához vezessen.

Minden szenvedés abból származik, hogy csak saját boldogságomra gondolok.

Azt mondják, a buddhaság úgy érhető el, ha másokat segítünk,

és bár kifejlesztem a bodhicsittát, de céljaim titokban önösek.

És amellett, hogy nem használok másoknak, még ártok is nekik.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel,

áldj meg, hogy képes legyek felcserélni magam másokkal.

Bár mesterem a Buddha ténylegesen megnyilatkozik, egyszerű emberként gondolok rá.

Elfelejtem azt a kedvességét, hogy mély tanításokat adott.

Ha nem adja meg nekem, amit kérek, azonnal hitemet vesztem.

Azzal, hogy kétkedve, megvetően nézem viselkedését, elhomályosítom saját látásom.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy odaadásom ne csökkenjen, csak nőjön.

Bár tudatom a Buddha, nem ismerem fel.

Bár gondolkodásom dharmakája, nem valósítom meg.

Bár a fogalommentesség velünk született, nem tudom fenntartani.

Bár a természetesség alapállapot, nem vagyok meggyőződve róla.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy a természetes éberség önmagában felszabaduljon.

Bár a halál biztosan közeleg, nem tudom szívemhez engedni.

Bár a valódi Dharma biztosan segít, nem tudom gyakorolni.

Bár a karma törvénye biztosan igaz, nem tudok megfelelően különbséget tenni.

Bár tudatosságra biztosan szükség van, nem tudom alkalmazni, és a szétszórtság magával ragad.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy fenn tudjam tartani a szétszórtságmentes tudatosságot.

Bár előző rossz karmám ereje által e sötét korszak végén születtem,

mindennek, amit tettem, szenvedés az eredménye.

Mások rossz befolyása árnyékot vet rám.

Erényes gyakorlatomtól semmitmondó beszélgetés térít el folyvást.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy állhatatos maradjak a Dharma gyakorlásában.

Először nem gondoltam másra, csak a Dharmára.

De végül tetteim következményeként csak további szamszára és még több alsó világ jön létre.

A megszabadulás termését elveri az erénytelenség-fagy.

Mint egy vadember, elpusztítok mindent, aminek értéke tartós.

Ó, mester, gondolj rám könyörülettel.

Áldj meg, hogy a legkiválóbb Dharmát megvalósíthassam.

Áldj meg, hogy kiábrándultságot érezzek szívem mélyéből.

Áldj meg, hogy halogatás nélkül megnyirbáljam terveimet.

Áldj meg, hogy szívemhez engedjem a halált.

Áldj meg, hogy meggyőződést érezzek a karma törvényében.

Áldj meg, hogy utam akadályoktól mentes legyen.

Áldj meg, hogy képes legyek a szorgalmas gyakorlásra.

Áldj meg, hogy a nehézségeket hasznosítani tudjam ösvényként.

Áldj meg, hogy álhatatos legyek az ellenszerek használatában.

Áldj meg, hogy valódi odaadást érezzek.

Áldj meg, hogy a természetes állapottal szemtől szemben álljak.

Áldj meg, hogy természetes éberség ébredjen a szívemben.

Áldj meg, hogy a zavaros tapasztalásokat gyökerüknél elvágjam.

Áldj meg, hogy egyetlen élet alatt megvalósítsam a buddhaság állapotát.

Drága mester, neked könyörgöm,

jószívű Dharma úr, hozzád kiáltok tiszta szívemből,

bár szerencsétlen vagyok, a szerencsém te vagy.

Áldj meg, hogy tudatunk elválaszthatatlanul összeolvadjon.

 

Creative Commons Licenc